Én, én vagyok az egyetlen,
Akivel ha beszéltem,
Mindig õszinte volt
És reggel, ha megláttam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembejött az életem

Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá,
Veled él mindig,
Nélküle soha nem léphetsz tová

Sok gyõzelem és sok kudarc,
Amivel ha van erõd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd

Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról
Együtt megyünk végig az úton már?

Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt oly sokan
Keressük, hol a kiút

Nézd, álmodni sem merünk már!
Valaki elõl futottál,
A szíved vadul kalapál